Hangszigetelés

A zaj- és rezgés elleni védelem követelményeit kormányrendelet határozza meg. Eszerint az építményt és részeit, szerkezeteit úgy kell méretezni és megvalósítani, hogy a környezetéből ható zaj- és rezgéshatásoknak (pl. szeizmikus és forgalmi rezgéshatásoknak) az előírt mértékben ellenálljon, illetőleg azt meghatározott mértékig csillapítsa. Az építményt és részeit, az önálló rendeltetési egységet, helyiséget úgy kell megvalósítani, ehhez az építési anyagokat, az épületszerkezeteket és a rögzített berendezési tárgyakat úgy kell megválasztani és beépíteni, hogy a rendeltetésszerű használatuk során keletkező zaj- és rezgéshatás az építmény helyiségeinek, tereinek és külső környezetének rendeltetésszerű használatát ne akadályozza, az előírt mértéknél nagyobb zaj- és rezgéshatással ne terhelje, továbbá feleljen meg a vonatkozó jogszabályok és szabványok előírásainak.

Egy épületen belüli hang mind a levegőben, mind az épületszerkezetekben képes tovaterjedni. Ennek megfelelően a hang létrejöttét két csoportba lehet bontani. Ha közvetlenül a levegővel határos a hangforrás rezgő felülete (pl. hangfal, beszéd stb.), vagy ha a hang magában a levegőben keletkezik (pl. szél okozta áramlási zaj), akkor léghangokról, és léghangszigetelésről beszélünk. A hangforrásokhoz közvetlenül csatlakozó épületszerkezetekben testhangok alakulnak ki, amelynek terjedése nagyban függ a szerkezet mechanikai jellemzőtől. Tipikus testhangok az épületakusztikában: ajtócsapódás, elhaladó villamos, közvetlenül a födémre helyezett centrifuga, épületgépészeti berendezések, vízvezetékek, járkálás okozta zajok.   

A hangszigetelést befolyásoló tényezők ismeretében meghatározhatók akusztikai szempontból kedvező és kedvezőtlen szerkezeti megoldások. Ha a szerkezetek konstruálása során minden tekintetben érvényesíteni tudjuk az akusztikai szempontokat, akkor e szerkezetekkel nagy léghanggátlási értékeket is el lehet érni. A jó hangszigetelésnek ugyanakkor egyáltalán nem  előfeltétele a különleges anyagok és szerkezeti megoldások alkalmazása. Ha azonban a minden szempontból az akusztikailag kedvezőtlen megoldásokat választjuk, akkor a szerkezetek léghanggátlása katasztrofálisan rossz lesz.  

A külső zajok ellen az épület külső határoló szerkezeteinek megfelelő kialakításával lehet védekezni. A hangszigetelési követelmény nem egy állandó számérték, mert nagysága függ a külső zaj mértékétől, a zaj ellen védendő helyiség rendeltetésétől, a helyiség egyenértékű hangelnyelési felületétől és a homlokzati szerkezetek felületétől. Ezért a konkrét épületre vonakozó követelményt akusztikai számításokkal kell meghatározni. 

Az épületek szerkezetét alkotó falazatok egy része a homlokzatokon helyezkedik el, ezek a homlokzati falak, másik részük az épületen belül találhatók. A homlokzati szerkezetek elsődleges feladata a külső környezet zajának kirekesztése, amely döntően a közlekedésből és az ipari zajokból származik. A helyiségeket egymástól elválasztó falak szerepe elsősorban a helyiségek rendeltetésszerű használatából származó zajok elleni védelem.  

Az embert érő zajhatások csökkentik a koncentráló képességet, rontják a munkavégzés hatékonyságát és pontosságát, zavarják a kommunikációt, a pihenést, a kikapcsolódást, és végső soron - egyéb fiziológiai hatások mellett - átmeneti vagy tartós halláskárosodást okozhatnak. Mindezen tényezők miatt szükséges akusztikai követelményrendszert felállítani, ami garantálja, hogy az embert terhelő zaj a különböző szituációkban egy általánosan elfogadható szint alatt marad.  

vissza az elejére