Vízszigetelés

Kormányrendelet rendelkezik arról, hogy az építményt és részeit védeni kell a víz, a nedvesség (talajvíz, talajnedvesség, talajpára, csapadékvíz, üzemi víz, pára stb.) káros hatásaival szemben.  A talaj irányából ható nedvességhatások elleni vízhatlan szigeteléssel kell megvédeni a húzamos tartózkodásra, az értékek tárolására szolgáló helyiségeket, továbbá minden olyan helyiséget, amelynek rendeltetése ezt szükségessé teszi, valamint minden olyan épületszerkezetet, amely nedvesség határsára jelentős szilárdságcsökkenést vagy egyéb károsodást szenvedhet. Az épületek nedvesség elleni szigetelésének használati követelményei egyrészt a belső terek szárazsági igényeinek kielégítése, másrészt az épületszekezetek megóvása a nedvesség okozta károktól. A belső terek szárazsági követelményét azok használata határozza meg. Két kategóriát különböztetünk meg: teljes szárazságot igénylő használatot, valamint a viszonylagos szárazságú térben végezhető tevékenységet.

Teljes szárazsági követelmény esetén a határoló szerkezetek felületének száraznak kell lenniük, a külső nedvesség nem juthat be a szerkezetbe, illetve a belső térbe. Ide sorolhatók az állandó emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek. Viszonylagos szárazsági követelmény esetén a szerkezetbe annyi nedvesség juthat, amennyi károsodás okozása nélkül a belső felületen elpárolog. A nedvesség elleni szigetelés másik feladata a szerkezetek állagvédelme, mert a nedvesség csökkentheti szilárdságukat, korróziós károkat okozhat, kifagyáshoz vezethet, csökkenti a hőszigetelő képességüket stb.  

A határoló szerkezetek nedvesség elleni szigetelésével szemben támasztott szerkezeti vízszigetelési követelmények a nedvességhatások és a használati követelmények alapján határozhatók meg. A nedvességokozók lehetnek: talajból számazó nedvességhatások (talajnedvesség, talajvíz, szivárgóvíz), csapadékvíz, belső használatból származó víz (használati víz, üzemi tevékenységből származó víz, medencék, stb.). Mindezek alapján beszélhetünk talajvíznyomás elleni szigetelésről, talajnedvesség elleni szigetelésről, szivárgó víz elleni szigetelésről, stb.

A nedvesség elleni szigetelésnek a hatás által ért felületen a védendő tér illetve épület körül teljesen felületfolytonosnak kell lennie. Az egyes térelhatároló szerkezetek szigetelésének módja a nedvességhatásnak megfelelően eltérő lehet, a különböző szigetelések csatlakozásának azonban mindenütt egyenértékünek kell lennie az általános felület szigetelésével. Az épületek nedvesség  elleni szigetelésének kialakításához meg kell határozni az épület helyiségeinek szárazsági követelményeit, a környezetből és az épület használatából származó nedvességokozókat, az eltérő nedvesség elleni   szigetelést igénylő felületeket, valamint az eltérő szigetelési felületek lehatárolásának, csatlakoztatásának helyét. A nedvesség elleni szigetelések biztonsága növelhető a nedvességterhelés csökkentésével, a nedvesség elvezetésével, valamint a vízszigetelések megerősítésével.

A nedvesség elleni szigetelések módját alapvetően a nedvességokozó fajtája határozza meg. Az egyes épületszerkezetek nedvesség elleni szigetelésének kialakításakor a következő lépéseket kell követni:  1) Az épület szigetelési rendszerének kialakításakor meghatározott, adott nedvességokozó ellen szigetelni kívánt felület vizsgálata. 2) Az adott határoló szerkezethez csatlakozó belső tér funkciója alapján a helyiség szárazsági követelményének és egyéb adottságainak rögzítése. 3) A határoló szerkezetet érő környezeti és használati határok elemzése.  4) A szerkezeti követelmények meghatározása. 5) Az épület tartószerkezeti  rendszerének ismeretében a szigetelési rendszer kidolgozása. 6) Az alkalmazott anyagok technológiai jellemzői alapján a nedvesség ellen is szigetelt térelhatároló szerkezet általános rétegfelépítésének kialakítása. 7) Az eltérő szerkezetek csatlakoztatásának, csomópontjainak kialakítása. 

vissza az elejére