Szakértői vélemények

 

Gyakorlati szakmai tapasztalataim, iskolai végzettségem és képesítéseim alapján vállalkozom

 épületszigetelési szakértői vélemények készítésére 

azoknak a javaslatoknak a kidolgozására, amelyek segítenek a megfelelő szigetelési megoldások kiválasztásában.

Az építésügyi műszaki szakértői tevékenység az építésügyi törvényben meghatározott tevékenység, műszaki tanácsadás, illetve javaslattétel.  Az építésügyi törvény szerint az építésügyi műszaki szakértői tevékenység   az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos műszaki jelenségek ok-okozati összefüggéseinek magas szakmai színvonalú értékelése, ezen belül a vitatott esetek megítélése; a hibák, károk, illetve ezek okainak feltárása; és mindezekkel kapcsolatban szakértői vélemények készítése. Építésügyi műszaki szakértői tevékenységet az folytathat, aki rendelkezik a névjegyzéket vezető szerv engedélyével, azaz műszaki szakértői jogosultsággal. A névjegyzéket vezető szerv az engedély megadásával egyidejűleg névjegyzékbe veszi a jogosultságot szerzett természetes személyt. Az építésügyi műszaki szakértői jogosultság részletes szabályairól a 104/2006.(IV.28.) számú kormányrendelet rendelkezik.

Szigetelési szakvélemény készítése az adott épületre vonatkozó adatgyűjtéssel kezdődik. A legfontosabb információt az épület kivitelezési tervdokumentációja jelenti, természetesen akkor, ha ez megtalálható. Be kell gyűjteni továbbá az épület élettartama alatt végzett beavatkozásokra, felújításokra vonatkozó információkat is.  Meg kell állapítani ugyanis az épület építésének évét, szerkezeti rendszerét, a szerkezeti megoldásokat, a felhasznált anyagokat, stb. Ajánlatos az épület használói közül felkeresni a régebbi ismeretekkel rendelkező lakókat, gondnokot, házfelügyelőt. Meg kell tudakolni, hogy milyen károsodása volt az épületnek, voltak-e valahol repedések, tűzkárok, beázások, korróziós jelenségek, gombásodás, s ha igen, hol és milyen mértékben. 

Az adatgyűjtést a helyszíni szemle követi. Végig kell járni az épületet. A legeldugottab, legpiszkosabb és a legsötétebb zúgba is el kell jutni. Fel kell szedni a szönyeget, el kell tolni a bútorokat, meg kell világítani mindent. A helyiségeket széltében-hosszában végig kell járni, így mozgás közben érzékelni tudjuk a födémek kilengését, a burkolatok süppedését. Kezünkkel meg kell tapogatni az elérhető felületeket, érzékelni kell az esetleges nedvességet, vagy a burkolatok leválását. Minden szerkezetet szemügyre kell venni az épületen belülről is, s ha lehet, a homlokzati oldalról is. A helyszíni szemle során a szerkezetfelismerést is el kell végezni. Még akkor is, ha rendelkezünk az épület kivitelezési terveivel, mert lehet, hogy későbbi átalakítások során megváltoztatták a szerkezetet. A szerkezetek méreteinek és anyagi mivoltának meghatározásával egyidejűleg a rájuk vonatkozó hibajelenségeket is számba kell venni. Különbséget kell tenni a tartószerkezetet veszélyeztető károsodás és a védőszerkezet hibája vagy éppen kezdődő és előrehaladott hibajelenségek között.  Leginkább figyelemre méltóak a tartószerkezeti deformációk, a rajtuk mutatkozó repedések. A nedvesség és a fagy hatására jelentkező korróziós és eróziós jelenségek előbb csupán esztétikai problémákat okoznak, később már az épület állékonyságát is veszélyeztethetik. Eleinte jelentéktelennek tűnő, de nagyon alattomos hibajelenségnek számítanak a biológiai károk (penész, gomba) vagy a nyílászárók vetemedettsége (huzathatás).  

A helyszíni szemle alkalmával helyiségről helyiségre járva gyűjtjük az adatokat, amelyeket megfelelő formában kell tárolni. Javasolt csoportosítás: terviratok, az épület előéletére vonatkozó tájékoztatások feljegyzése, a szerkezetek felmérési adatainak rögzítése, lerajzolása, a hibajelenségek leírása, fényképfelvételek készítése, feltárási helyek meghatározása.

Miután meggyőződünk a szerkezeti károsodások mértékéről és azok összefüggéseiről, a vizsgálati eredményeket rendszerbe foglaljuk. Helyes ha ezt szerkezetcsoportonként végezzük, felsorolva a hibákat, azok súlyossága szerint. Ehhez ismernünk kell az adott szerkezet hibajelenségeinek normarendszerét, amelynek segítségével eldönthető, hogy súlyos, kezelhető vagy jelentéktelen hibával van-e dolgunk. A hibahelyek egyértelmű behatárolása érdekében érdemes ezeket alaprajzi vázlaton is feltünteni.

Szükséges tisztázni, hogy melyek azok a szerkezetek, amelyeknél veszélyezettséget, állagmegóvási beavatkozást vagy nagyfokú avultságot állapítottunk meg. Az általános állapotmeghatározó szakértői vizsgálat során minden olyan kérdéssel foglalkozni kell, ami az épülettel kapcsolatba hozható. Ezeknek egy része azonnali intézkedést igényel, más része viszont csak a jövőbeli vizsgálatokra vonatkozik. A legsürgősebb intézkedési kötelezettség akkor áll fenn, ha bármely szerkezet állapota életveszélyesnek minősül.

A nedvességvédelem elhanyagolása az épületszerkezeti károsodások jelentős területe. Az épületeket sokirányú nedvességhatás éri: egy részük a talajból ered (talajvíz, talajnedvesség, talajpára), más részük légköri csapadék formájában (eső, harmat, hó, jég) támadja az épületet, van olyan nedvesség is, amelyet az emberi tevékenység idéz elő (üzemi víz, pára, építési nedvesség stb.). A baj abból származik, hogy a nedvesség bejutva a szerkezetekbe, vízzel tölti meg az építőanyagok pórusait. Márpedig ezek a légzárványokat tartalmazó pórusok hivatottak biztosítani az anyag hőszigetelő tulajdonságát. Ha tehát az építő- és hőszigetelő anyagok pórusai megtelnek vízzel, akkor részben vagy egészben elveszítik hőszigetelő hatásukat.

Az alépítményi szigetelések hibáira, tönkremenetelé re a felettük lévő szerkezetek károsodásából lehet következtetni. A szigetelés bármi okból bekövetkező folytonossági hiányai megnyitják az utat a nedvesség felszívódása előtt, és a korábban védett szerkezetek fokozatosan átáznak (pincefal, földszinti fal, padlószerkeztek stb.). A szerkezetek nedvességtartalmának megnövekedése eleinte csak burkolatkárok formájában jelentkezik: nyirkos felület, elszíneződés, foltosodás, kivirágzások, penészesedés. Tartósabb nedvességhatásra már a burkolatok tönkremenetelével is számolni kell: vakolatok és lapburkolatok feltáskásodása, leválása, lehullása, faanyagú burkolatok gombásodása, korhadása. Hosszabb időn keresztül elhanyagolt szigetelési problémák következményeként tartószerkezeti károsodások is bekövetkezhetnek: a nedvesség feloldja, elbomlasztja a kötőanyagokat, és főként a porózus falazóanyagok a fagy hatására elmállanak. A szigetelési hibák abból adódnak, hogy a szigetelőanyag folyamatossága valamilyen okból megszűnik. 

(Felhasznált irodalom: Bajza József - Szemrevételezéses épületdiagnosztika.)